A férjemen is látszott, hogy nagyon szereti a babát, de mégsem annyira mint én, és az sem javított a helyzeten, hogy a kicsi folyton rajtam csüngött, és hozzám akart bújni. Így hát nem csoda, hogy az „apa vagyok” érzés nem alakult ki olyan könnyen nála.

Csak semmi pánik!

Jusson eszünkbe ilyenkor, hogy csak ezt a kezdeti nehézséget kell áthidalni valahogyan, és aztán hamar az ellenkezőjére fordul majd a helyzet, és Apu lesz a vicces, szórakoztató hős, ezzel szemben Anya pedig csak a jól megszokott aggodalmaskodó. Nézzünk néhány praktikát, ami közelebb hozza Őket.

Etesse meg a babát!

Még ha anyatejjel is táplálkozik még a pici, akkor is érdemes kipróbálni, és közben egy-két jól sikerült fotót készíteni az újdonsült apukáról, amire büszke lehet.

Sikerélmény

Mikor a legnyugodtabb a baba? Ha babakocsiban tologatják, vagy autóban ringatják, esetleg babahordozóval testre erősítik? Bízzuk az Apukára ezeket a hálás feladatokat, és hamar megnő az önbizalma.

Emlékeztessük!

Esetleg készítsünk az Apukának egy fotóalbumot a Picivel töltött közös pillanatairól, kapcsolatuk „mérföldköveiről”. Ez garantáltan erősíti az összetartozásukat.

Beszélgessen más apukákkal!

Ha vannak gyermekkel rendelkező barátaink, látogassuk meg őket, és hagyjuk, hogy az Apukák különvonulva beszélgethessenek. Ilyen alkalmakkor megoszthatják egymással gyermeknevelési tapasztalataikat, segíthetnek egymásnak megoldani problémáikat.

Ne feledkezzünk meg a szerelemről!

Ne hanyagoljuk el az Apuka lelkének gondozását sem, és biztosítsuk róla, hogy még mindig nagyon szeretjük. A Kicsinek legalább olyan fontos, hogy érezze a szülei közti harmóniát, mint a felé irányuló törődést. Ha van módunk (és segítőkész szüleink), csináljunk férjünkkel néha romantikus programot. Megéri.